Kisebbségek a jog színe elõtt – A fogalom-meghatározás nehézségei az országgyûlési biztosok beszámolói és a kormány tervezetének tükrében

CímKisebbségek a jog színe elõtt – A fogalom-meghatározás nehézségei az országgyûlési biztosok beszámolói és a kormány tervezetének tükrében
Közlemény típusaFolyóirat cikk / Journal Article
Év / Year2003
SzerzőkPap, András László
Újság / JournalRegio
Kötet / Volume4
Összefoglalás

A faji, etnikai, nemzetiségi kategóriák meghatározásának kérdése számos tudományág képviselõi számára jelent fejtörést.1 Az alkotmányjog általános kérdésfelvetésein túlmenõen a csoportképzés a kisebbségszociológia, illetve antropológia oroszlánkarmát is jelenti. Gondoljunk csak arra, hogy, bár a „faj” biológiai szempontból értelmezhetetlen kategória, a New England Journal of Medicine-ben a közelmúltban közölt kutatási adatok szerint a „zsidók” között lényegesen magasabb a Tay-Sachs-kórt, a „feketék” között pedig a sarlósejtes vérszegénységet okozó mutációk elõfordulása. Orvosi szempontból a társadalomtudományhoz hasonló nehézségeket okoz tehát az etnicitás értékelése, amikor tény, hogy a vaslekötésért felelõ gén mutációját jelentõ hemokromatózis elõfordulása az „örmények” kevesebb, mint 1, míg a „norvégok” több, mint 9 %-át érinti.2 Frederic Barth szerint az etnicitás nem statikus fogalom, hanem csoportközi diskurzusban létrejövõ, térben és idõben is folyamatosan változó konstruktum.3 Ugyanakkor a fogalom-meghatározás problematikája korántsem etnicitás-specifikus. Jóllehet a preferenciális eljárások alapjául szolgáló csoport-hovatartozás feltételeinek meghatározása, illetve a csoport definiálása a kedvezményezett csoportok egy részében (nõk, háborús veteránok, fogyaté- kosok) többé-kevésbé problémamentesnek mondható, számos esetben e té- 1 A tanulmány alapjául szolgáló írások megjelentek a Halász Iván és Majtényi Balázs szerkesztésében közreadottRegisztrálható-e az identitás?Budapest: Gondolat-MTA Jogtudományi Intézet, 2003. c. kötetben, illetve a Beszélõ 2003 decemberi és 2004 januári számaiban. 2 Ld. pl. Nicholas Kristof: Is Race Real? The New York Times, 2003. július 11. 3 Frederik Barth (szerk.): Ethnic Groups and Boundaries. The Social Organization of Culture and Differences. London: Alan and Unwin, 1969. ren is felmerülnek elméleti klasszifikációs zavarok. Így például az ún. kisegyhá- zak és a szekták gyakran hivatkoznak a nagy egyházak javára alkalmazott diszkriminációra; a feminista jogtudomány pedig alaptételként kezeli a homogén nõfogalom meghaladását. Gyakran felvetõdik továbbá a fogyatékos és hátrá- nyos helyzetû, és ennek alapján preferenciális elbánás alanyává váló csoport meghatározásának eredendõ tökéletlensége is (pl. Magyarországon nem számí- tanak súlyosan fogyatékosnak a vese- vagy a cukorbetegek; a mozgássérültek közlekedési támogatásából 2001 nyaráig kiszorultak a súlyos értelmi fogyatékosok), illetve a preferenciális eljárás a kedvezményezett csoporton belüli egyenlõtlenségeket erõsítõ, illetve a hátrányos csoport relatíve jobb helyzetben levõ (és nem a legelesettebb) tagjainak járó juttatások anomáliái, stb.4 A legnehezebb helyzetben talán mégis a kisebbségeket vizsgáló társadalomtudós van. A 2001-es magyarországi népszámlálás során például 190 ezren vallották cigánynak magukat, de egy Kemény István által vezetett felmé- rés, amely a külvilág által cigánynak tekintett népességet vizsgálta, már 600 ezres létszámot állapított meg.5 Hasonlóképpen, az Egyesült Államokban két, a zsidó lakosságra vonatkozó, némileg eltérõ meghatározást alka